Ekkor valóban nagy idők jártak?

A bútorgyártás emblematikus és ellentmondásos korszakait szemlélve vajon ma van olyan berendezési tárgyunk, amely ilyen nagy hatást gyakorol a jövő bútorgyártására?

Az Empir, a Thomas Sheraton, George Hepplewhite, Thomas Chippendale, Biedermeier kifejezések egy-egy jelentős időszakot fedtek le.

Empir

Egy szóval jellemezve ez volt Napóleon időszaka, mai szemmel túlzó jegyekkel tűzdelve, ahol a kényelem nem az elsődleges szempont volt. Szögletes és fényes felületek, aranyozott, antik elemekkel díszített bútorok jellemezték. Egy-egy szfinx, sas vagy napkorong motívum nem számított ritkaságnak. Ezzel a korszakkal zárult le tulajdonképpen, az 1820-as években, a klasszicizmus.

Napóleon szobája  kép

Az angol stílusok

Képviselői Anthony Chippendale, Hepplewhite, Sheraton voltak. A korábbi díszítettség mérséklődik, az aranyozás már a múlté és inkább a forma az elődleges. Ez a székek ideje is, hiszen rendkívül változatos háttámlák készültek. S ekkor kerül a nappalikba – amit akkor lakószobának neveztek – fő helyre az ülőgarnitúra.

 

Chippendale asztal

 

Hepplewhite székek

Biedermeier

Erről a mai napig népszerű stílusról már volt szó a Miből lesz a cserebogár? Bútortörténet a javából c. posztunkban. Ezután ilyen karakteres irányzat már nem keletkezett, A mai bútorgyártás inkább vagy egy-egy elem erejéig visszanyúlik a korábbi stílusokhoz, vagy pedig előremutató újszerű megoldásokkal kísérletezik.

 

Biedermeier szoba

Az Andante bútorcsalád mindkét megoldásnak a híve, tartja a lépést a modern kor követelményeivel, ugyanakkor egy-egy jól bevált formát szívesen alkalmaz garnitúráinál.

Mitho

Miből lesz a cserebogár? Bútortörténet a javábólNappali új köntösben

Share Your Thoughts

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Legutóbbi bejegyzések